Amikor a hóhért akasztják – 2. rész: Módszertani bakugrás
E sorozat első részében többek között Makó János cowboyokra és a történeti források hiányára hivatkozó érvelését vizsgáltuk. Már ebből is látszott, milyen problémákhoz vezethet, ha eltérő körülmények között született példákból általánosítunk, vagy az adat hiányát magának a jelenségnek a hiányával azonosítjuk. Ezek azonban a fő kérdéshez képest még csak mellékszálak voltak.
Most érkezünk el arra a meghatározó jelentőségű területre, amelyen vizsgabiztosunk különösen magabiztosnak mutatkozik.
Lássuk tehát, hogy mennyiben állja meg a helyét az a határozott kijelentése, miszerint:
„Az európai nagy fehér kutyák a genetikai vizsgálatok alapján nem állnak rokonsági kapcsolatban a kuvasszal és a komondorral.”
Az első gond az, hogy sajnos a módszertan vizsgabiztosa elfelejtette megjelölni, hogy melyik tanulmányra, melyik elemzésre és melyik genetikai mutatóra alapozza ezt a kijelentését. Ez – tekintve, hogy csak egy komment-vitában írta – önmagában még nem lenne súlyos hiányosság, azonban a helyzet az, hogy pár sorral alább épp ő kéri számon vitapartnerén a forrásokat és a tudományosságot…
Így hát kijelentésének forrását utólag kell kikeresni és kikövetkeztetni. Ha tehát az alább ismertetett két lehetséges forrás és saját állítása között feltárt módszertani ellentmondásokat azzal utasítaná vissza, hogy nem ezekre a munkákra alapozott, látni kell: ezt a bizonytalanságot maga idézte elő azzal, hogy nem jelölte meg a forrását.
A szövegi egyezés alapján nagyon valószínű, hogy Talenti és munkatársai 2018-as tanulmányának egyik mondatát értelmezte át. Abban valóban szerepel ez a szófordulat: „no genetic connection”.
A feltételezést valamelyest erősíti, hogy a tanulmány a hasonló küllem konvergens szelekcióval való kialakulásának lehetőségét is tárgyalja, amely gondolat a vizsgabiztos érvelésében szintén megjelenik – bár önmagában ez nem tekinthető egyedi azonosító jelnek, mivel a 2024-es Coutinho-Lima-tanulmány is említi a konvergens szelekció lehetőségét.
Ennél jóval fontosabb azonban az, hogy a vizsgabiztos vagy félreérti, vagy félremagyarázza a tanulmány eredményeit és következtetéseit.
Némi magyarázatot adhat a félreértésre, hogy szigorúan véve a „no genetic connection” fordulat még az eredeti tanulmányban is tágabb és kategorikusabb annál, amit a konkrét elemzés közvetlenül kimutatott. A szövegkörnyezet és a hozzá tartozó 4. ábra felirata azonban már világosan behatárolja, mit értenek alatta, ezért a félreértelmezés innen már nehezen védhető.
Talenti és munkatársai azt vizsgálták, hogy a különböző kutyafajták hordoznak-e olyan hosszabb, nagymértékben egyező kromoszómaszakaszokat, amelyeket közös ősöktől örökölhettek. Az ilyen egyezés közös származásra vagy a populációk története során bekövetkezett génáramlásra utalhat.
A kutatók az egyes fajták kutyáit páronként összehasonlították, és minden egyedpárnál kiszámították, összesen milyen hosszúságú haplotípusszakaszokon mutatható ki egyezés. [Magyarázat – haplotípus: egy kromoszómaszakaszon elhelyezkedő, egymással kapcsoltan öröklődő genetikai változatok együttese. A hosszabb, két populációban közösen előforduló haplotípusok viszonylag közelebbi közös származásra vagy újabb génáramlásra utalhatnak.] Ezután az adott két fajta között kapott értékek mediánját – vagyis nagyság szerint sorba rendezve a középső értéket – vették alapul. A haplotípus-megosztást csak akkor tekintették jelentősnek, ha ez meghaladta az előre meghatározott statisztikai küszöbértéket, hozzávetőleg 9,26 millió DNS-bázispárt.
A vizsgálat tehát nem azt döntötte el, hogy két fajta között létezik-e bármilyen genetikai rokonság, hanem azt, hogy kimutatható-e közöttük az alkalmazott módszerrel egy kellően erős, hosszabb közös kromoszómaszakaszokban megjelenő genetikai kapcsolat.
Ha az eredmény nem érte el ezt a küszöböt, az adott fajtapárt nem sorolták a jelentősnek minősített haplotípus-megosztást mutató kapcsolatok közé. Ezt foglalja össze a törzsszöveg a kelleténél kategorikusabb „no genetic connection” fordulattal. De abból nem következik, hogy a két fajta között nincs semmilyen genetikai kapcsolat, hogy soha nem volt közös eredet vagy keveredés. Mindössze azt jelenti, hogy az adott mintákban, az alkalmazott módszerrel és küszöbérték mellett nem mutattak ki jelentősnek minősített haplotípus-megosztást.
A küszöbérték szerepét egy hétköznapi példával lehet szemléltetni. Tegyük fel, hogy egy vizsgán 61 százalék a sikeresség határa. Aki 61 százalékot ér el, átmegy, aki 60-at, megbukik. Ebből azonban nyilvánvalóan nem következik, hogy a 61 százalékot elérő hallgató érdemben többet tud, mint az, aki 60 százalékot ért el. A két eredmény között mindössze egy százalékpont a különbség; a kategorikus eltérést az okozza, hogy éppen közöttük húztuk meg az értékelési küszöböt.
Sőt, a 60 százalékot elérő hallgató összességében akár többet is tudhat, mint a 61 százalékot elérő társa: az adott vizsgán azonban éppen azokból a kérdésekből, amelyeket feltettek nekik, ilyen eredményt értek el. A vizsga eredményét tehát nemcsak a hallgató tudása és az alkalmazott ponthatár, hanem maga a vizsgálat módja – a feltett kérdések köre és az értékelés rendszere – is meghatározza. (A hasonlat természetesen csak a küszöbérték logikáját szemlélteti, nem magát a genetikai számítási eljárást.)
Egy más jellegű genetikai elemzés ugyanazon populációk történetének más összetevőire lehet érzékeny.
A tanulmány 4. ábrájának felirata ezt már teljesen egyértelműsíti. Így foglalja össze: „…kuvasz and komondor (f) do not share haplotypes with the mainland Italian flock guardian breeds”.
A „no genetic connection” tehát az eredeti szövegösszefüggésben egyfajta rövidítés.
A 2018-as tanulmány 4. ábrája azt szemlélteti, hogy a kontinentális itáliai jószágőrző kutyák között kimutatott haplotípus-megosztás földrajzi mintázata egybeesik a történeti transzhumáló útvonalakkal. A szerzők ezt annak jeleként értelmezik, hogy a jószággal együtt mozgó pásztorkutyák találkoztak más régiók kutyaállományaival, és közöttük génáramlás történhetett. A francia és az olasz alpesi térségben a transzhumálás ma is élő gyakorlat, a jószágot évszakonként a völgyi és a magashegyi legelők között mozgatják, ezért a különböző területek nyájait kísérő pásztorkutya-állományok között ismétlődő érintkezésre is lehetőség nyílik. Itália és a Kárpát-medence között viszont nincs ehhez hasonló, napjainkig rendszeresen működő szezonális útvonal. Ezzel összhangban a kuvasz és a komondor esetében az alkalmazott módszerrel nem mutattak ki olyan mértékű haplotípus-megosztást a kontinentális itáliai fajtákkal, mint a transzhumáló útvonalakkal összekapcsolt populációk között. A tanulmány épp azt támasztja alá, hogy a hagyományos körülmények között dolgozó pásztorkutya-populációk nem feltétlenül (voltak) zártak: a kutyák jószággal történő mozgása találkozásokat és keveredéseket eredményezhet(ett), tehát génáramlást közvetíthet(ett) közöttük.
A tanulmány állítása tehát az eredeti kontextusban érthető és védhető.
A vizsgabiztos megfogalmazásában – amennyiben erre a tanulmányra alapozta kijelentését – az eredmény a saját álláspontjához igazodó, durván eltorzított formában jelenik meg. A probléma három, egymástól jól elkülöníthető rétegből áll.
- Az első probléma magának az állításnak a hatóköre és fogalmi pontatlansága. Igaz, hogy a „rokonság” és az „európai nagy fehér pásztorkutyák” megfogalmazást vitapartnere használta először. Ez azonban nem mentesíti a vizsgabiztost a pontos fogalmazás követelménye alól. Ha egy ilyen általános állítást genetikai vizsgálatokra hivatkozva kíván cáfolni, éppen neki kellett volna tisztáznia két alapvető kérdést: mely fajtákra vagy populációkra terjed ki az általa hivatkozott vizsgálat, és milyen értelemben beszélhetünk közöttük „rokonságról”. A Talenti és munkatársai által vizsgált meghatározott fajtakör nem azonos valamennyi „európai nagy fehér pásztorkutyával”, a genetikai kapcsolat pedig nem egyetlen, magától értetődő jelentésű fogalom. Egy esetleges régebbi közös származás, a populációgenetikai közelség, a közelmúltbeli génáramlás és a hosszú közös haplotípusok jelenléte nem ugyanazt jelenti. Ehelyett a vitapartnere által tágan használt fogalmakat változatlanul átvette, majd ugyanolyan általános formában kategorikusan az ellenkezőjüket állította – pedig ez még kevésbé felel meg a vizsgálat tényleges eredményeinek, mint az az állítás, amelyet cáfolni kívánt.
- A második probléma ennél mélyebb. Még azokra a fajtákra nézve sem következik feltétlenül a tanulmány eredményéből az az általános kijelentés, hogy „nem állnak rokonsági kapcsolatban”, amelyek ténylegesen szerepeltek az elemzésben. Mint fent láttuk, a vizsgálat meghatározott módszerrel és küszöbérték mellett a jelentősnek minősített haplotípus-megosztást vizsgálta. Ennek hiánya nem azonos minden genetikai kapcsolat hiányával. Vagyis még azokra a fajtákra sem igaz így ez az állítás, amelyekre maga a tanulmány valóban vonatkozott.
- A harmadik probléma pedig már nem az eredmény túlértelmezése, hanem a tanulmány egészének szelektív felhasználása (már amennyiben erre a tanulmányra alapozta kijelentését). Amint az imént láttuk, Talenti és munkatársai egyik fontos következtetése éppen az, hogy a hagyományos körülmények között dolgozó pásztorkutya-populációk nem feltétlenül (voltak) zártak: a jószággal együtt mozgó kutyák találkozásai keveredéseket, ezáltal génáramlást eredményezhet(ett) közöttük. Vagyis ugyanaz a tanulmány, amelyre a kritikus vélhetően a „nem állnak rokonsági kapcsolatban” kijelentését alapozza, egyik lényeges következtetésében éppen annak a történeti mechanizmusnak a realitását támasztja alá, amelyet ő korábban kétségbe vont. Ezt az eredményt azonban valahogy elmulasztotta megemlíteni. Ezzel kapcsolatban a puszta véletlen magyarázatát igencsak gyengíti, hogy – mint a következő részekben látni fogjuk – egy másik általa ismertetett genetikai tanulmányban éppen ugyanígy ez, a jószágmozgatásokhoz kapcsolódó génáramlás jelenik meg fontos következtetésként, és valahogy ott is pont ez marad ki az ismertetéséből.
Mindez így együtt már nem stilisztikai eltérés, hanem súlyos módszertani probléma (már amennyiben erre a tanulmányra alapozta kijelentését). A kritikus egy meghatározott fajtakörben, meghatározott módszerrel és küszöbértékkel kapott genetikai eredményt jóval tágabb érvényű rokonsági ítéletté abszolutizál, miközben nem tisztázza sem a kijelentés fajtakörét, sem a „rokonság” jelentését, és a tanulmány egy, saját korábbi érvelésével ellentétes irányba mutató fontos következtetését sem említi. Éppen annak kellene ezeket a különbségeket és korlátokat világosan jeleznie, aki másokon rendszeresen számon kéri a módszertani pontosságot.
Emellett létezik egy régebbi munka is, amely elvileg szóba jöhet a „nem állnak rokonsági kapcsolatban” kijelentés forrásaként.
Magdalena Karolina Wieczorek 1996-ban, a Varsói Egyetemen készített Genetic Comparison on White Livestock Guardian Breeds című MSc-dolgozatában hat fehér jószágőrző kutyafajta genetikai kapcsolatát vizsgálta. Egy későbbi ismertetés szerint összesen 215 akbash, lengyel tátrai juhászkutya, szlovák csuvacs, pireneusi hegyikutya, maremmano-abruzzese és kuvasz szerepelt a vizsgálatban. Az eredmények alapján az akbash és a lengyel tátrai, valamint a csuvacs és a pireneusi mutatott szorosabb kapcsolatot, míg a kuvasz az öt másik vizsgált fajtától összességében a leginkább elkülönülőnek adódott.
Ez is lehet egy olyan genetikai eredmény, amelyből valaki arra a következtetésre juthat, hogy a kuvasz jelentősen különbözik más nagy fehér jószágőrző kutyáktól. Bizonyító erejét azonban több okból is óvatosan kell kezelni. A munka publikálatlan MSc-dolgozat, vagyis nem jelent meg tudományos folyóiratban, és így nem esett át a folyóirati közléshez kapcsolódó független szakmai lektoráláson. Ettől természetesen még nem válik értéktelenné – egy egyetemi szakdolgozatnak is vannak szakmai követelményei és bírálata –, de evidenciális súlya nem azonos egy peer-reviewed folyóiratban közölt tanulmányéval. Ráadásul az eredeti dolgozat teljes módszertana és eredményei jelenleg számunkra nem hozzáférhetők olyan formában, hogy azokat közvetlenül ellenőrizni lehetne; az eredményt egy későbbi közlésből ismerjük.
További bizonytalanságot jelenthet a mintavétel földrajzi összetétele is. Yılmaz szerint Wieczorek a kuvaszmintákat nem Magyarországról, hanem az Egyesült Államokból szerezte be, ezért kétségbe vonta, hogy azok megfelelően reprezentálták-e a magyarországi állományt. Bár Yılmaz ezt saját, genetikai adatokkal nem igazolt történeti elképzelésének alátámasztására használja, maga a felvetés nem alaptalan. Talenti és munkatársai 2018-ban ugyanazon fajták európai és amerikai állományai között is kimutattak földrajzi eredethez kapcsolódó genetikai eltéréseket; a cane corso esetében pedig az amerikai és az olasz állomány szétválását genetikai adatok alapján nagyjából az 1920-as évek elejére becsülték. Ugyanakkor a Segugio Italiano két szőrváltozatának példáján azt is megmutatták, hogy a közelmúltbeli elkülönülés nem feltétlenül írja felül a régebbi genetikai mintázatot.
A jelen kérdés szempontjából azonban ennél is fontosabb, hogy a komondor ebben a vizsgálatban egyáltalán nem szerepelt, és a rekonstruálható eredmény nem az volt, hogy a kuvasz a többi fajtával „nem áll rokonsági kapcsolatban”, hanem az, hogy az adott összehasonlításban genetikai szempontból elkülönültebbnek mutatkozott.
A genetikai közelség és a rokonság nem azonos fogalmak. Ha azt mondom, hogy a testvérem vagy az első unokatestvérem közelebbi rokonom, mint a másod-unokatestvérem, ebből nyilvánvalóan nem következik, hogy a másod-unokatestvéremmel „nem állok rokonsági kapcsolatban”. Csak távolabbi a kapcsolat. Ugyanezért egy genetikai vizsgálatban kimutatott nagyobb távolság vagy egy meghatározott küszöböt el nem érő kapcsolat sem azonos minden közös származás vagy történeti génáramlás kizárásával.
Vagyis akár Talenti és munkatársai 2018-as vizsgálatára, akár Wieczorek 1996-os munkájára, akár ezek valamely későbbi interpretációjára gondolt a kritikus, egyikből sem vezethető le az a kategorikus kijelentés, hogy „Az európai nagy fehér kutyák a genetikai vizsgálatok alapján nem állnak rokonsági kapcsolatban a kuvasszal és a komondorral".
Eddig tehát „csupán” azt állapítottuk meg, hogy a kategorikus kijelentést azok a genetikai munkák sem támasztják alá, amelyek nagy valószínűséggel szóba jöhetnek annak forrásaként. Már ez önmagában is elég súlyos probléma volna annál, aki másokon éppen a tudományos eredmények pontos értelmezését kéri számon.
A történet azonban itt vesz igazán érdekes fordulatot. A „nem állnak rokonsági kapcsolatban” c. kijelentést a következő részben más genetikai tanulmányok eredményeivel is összevetjük.
Folytatás következik…
Nagy András
Jelen írás genetikai vonatkozásait Dr. Molnár Marcell egyetemi docens (MATE Állattenyésztési Tudományok Intézet, Kaposvári Campus) és Ujhelyi Tamás (MATE Vadgazdalkodasi és Természetvédelmi Intézet, Vadbiologiai és Vadgazdalkodasi Tanszék cimzetes egyetemi docense) szakmai szempontból ellenőrizte.
Felhasznált források és szakirodalom:
Tudományos tanulmányok:
Talenti, Andrea – Dreger, Dayna L. – Frattini, Stefano – Polli, Michele – Marelli, Stefano – Harris, Alexander C. – Liotta, Luigi – Cocco, Raffaella – Hogan, Andrew N. – Bigi, Daniele – Caniglia, Romolo – Parker, Heidi G. – Pagnacco, Giulio – Ostrander, Elaine A. – Crepaldi, Paola (2018): Studies of modern Italian dog populations reveal multiple patterns for domestic breed evolution. Ecology and Evolution, 8(5), 2911–2925. DOI: 10.1002/ece3.3842.
https://doi.org/10.1002/ece3.3842
Yılmaz, Orhan (2022): Possible genetic resemblance among white coated shepherd dogs such as Turkish Akbash Shepherd, Polish Tatra, Kuvasz, Chuvach, and Central Asian Shepherd Dog. Acta Scientiarum Polonorum Zootechnica, 21(1), 11–16. DOI: 10.21005/asp.2022.21.1.02.
https://doi.org/10.21005/asp.2022.21.1.02
Egyéb szakirodalmi források:
Wieczorek, Magdalena Karolina (1996): Genetic Comparison on White Livestock Guardian Breeds. Publikálatlan MSc-dolgozat, University of Warsaw, Department of Animal Science, Varsó. A dolgozat bibliográfiai adatait és eredményeinek a szövegben ismertetett részét Yılmaz (2022) közlése alapján idézem.
Egyéb források:
Wikipédia: Transzhumáló pásztorkodás. A transzhumálás történeti és jelenkori gyakorlatának, valamint az évszakos állatmozgatás rendszerének részletes összefoglalása.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Transzhum%C3%A1l%C3%B3_p%C3%A1sztorkod%C3%A1s
Ministère de la Culture (France): La transhumance, un patrimoine qui vit au rythme des troupeaux. A ma is élő francia transzhumáló pásztorkodás ismertetése.
Vissza
