MAG-ŐR Projekt - Fenntartható ingatlanfejlesztés
| info@magorprojekt.hu

Blog

A kritika kritikája

Általános
2026.06.29

„Akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek néz”

Amellett, hogy számtalan pozitív visszajelzés érkezett eddig a „HOGYAN TOVÁBB KOMONDOR? - Kiút a modern ebtenyésztés zsákutcájából” c. könyvemre, több ismerősöm is jelezte, hogy egy „szakértő” „kritikákat” írt a könyvről és facebook hozzászólásokban is degradálóan minősítgeti azt. Miután olvastam az írásait nem éreztem, hogy akár színvonalából, akár a mögöttük kirajzolódó szándékaiból adódóan érdemes rá időt pazarolni, de mivel többen is kérték, ezért reagálok rájuk.

Első vonatkozó bejegyzésében a cikk írója „hosszabb könyvkritikát” ígér. Ehhez képest a könyv fő állításaival és alapvető gondolatmenetével egyáltalán nem foglalkozik. Ehelyett egy a könyv egészének szempontjából lényegtelen mellékszál mellékszálának erőltetett szőrszálhasogatásába bonyolódik.

Még kínosabb, hogy a címben feltett saját kérdésére („Vadásztak-e Mátyás király udvarában kuvasszal?”) a cikkben végül nem sikerül válaszolnia, hiszen egyetlen konkrét forrást sem tud megadni, ami valóban igazolja e híresztelés hitelességét, miközben a cikket ajánló facebook bejegyzésében pont ezt kéri számon rajtam… 

Ellenben olyan „nélkülözhetetlen” információkkal gazdagodunk, mint hogy az Aragóniai Beatrix udvartartásával hazánkba érkezett borbély kikezdett egy esztergomi lovászfiúval, illetve megtudhatjuk, hogy az egyik szerző már olvashatta a másik munkáját, aki olvashatta a harmadikét, aki a negyedikét, akiről talán soha nem fogjuk megtudni, hogy írt-e e kérdésről… 

Abban igaza van a „kritikusnak”, hogy könyvemben valóban nem dolgoztam fel e forrásokat, ahogy nem dolgoztam fel a Dömötör WC-tartály csomagolásához mellékelt 1974-es beüzemelési útmutatót sem, és még néhány millió egyéb dokumentumot sem… Ugyanis nagyjából ennyire lettek volna hasznosak a könyv fő gondolatmenete szempontjából.

A történet igazi csattanója azonban a következő: Ő maga két hónapja, 2026. április 25-én, a Tác–Gorsium Múzeumban, „A Változások kora, avagy a kutyák fejlődésének nyomában” című konferencián elhangzott előadásában szó szerint így fogalmazott:

„Ugye mindenki »tudja«, hogy Mátyás király udvarában kuvasszal vadásztak. Ez tök jó, csak forrásunk nincs hozzá.”

Vagyis lényegileg ugyanazt állította, mint én a könyvben. Ennek ellenére két hónappal később már éppen ezt rója fel a könyvem egyik legsúlyosabb hibájaként...  Ezt az ellentmondást mindenki értékelje saját belátása szerint.

Mindezzel együtt továbbra sem állítom, hogy ilyen forrás nem létezik. Csupán azt, hogy egyelőre senki nem tudott ilyet felmutatni. Ennél azonban van egy lényegesebb kérdés is. Még ha elő is kerülne egy elsődleges szöveges történeti forrás, amely igazolja, hogy Hunyadi Mátyás és/vagy Szent László kuvaszokkal vadászott, abból sem következne automatikusan, hogy a forrásban szereplő „kuvasz” megfeleltethető a mai kuvasz fajtának. A források túlnyomó többsége alapján ugyanis a kuvasz szó évszázadokon keresztül vagy magát a kutyát jelentette, vagy más típusú – többnyire jellegtelen, keverék – kutyákat.

A „kritikus” egy Facebook-bejegyzésben azt is kifogásolta, hogy Raitsitsnak tulajdonítottam annak a szóhasználatnak az elterjedését, miszerint a pásztorkutya a nagytestű nyájőrzőket, míg a juhászkutya a kistestű terelőkutyákat jelöli, holott ez a terminológia már korábban a németeknél is használatban volt. A helyzet lényegében ugyanaz, mint az előző kérdésnél. Teljesen mellékes, hogy ez a szemlélet Németországból, Kamcsatkáról vagy bárhonnan máshonnan származik. A könyv egyik (mellékes) állítása ugyanis nem erre vonatkozik, hanem arra, hogy a magyar kynológiában ez a szóhasználat elsősorban Raitsits Emil munkássága nyomán vált általánossá.

Egy másik bejegyzésében azt kéri számon, hogy a könyv nem ismerteti részletesen a komondor standard változásainak történetét. Ez ismét ugyanaz a félreértés. Bár ezek a dokumentumok már érdekesek lehetnek a fajta története szempontjából, de egy (amúgy is hosszúra nyúlt) könyv nem attól lesz alapos és teljes, hogy minden valaha leírt dokumentumot ismertet, hanem attól, hogy a vizsgált kérdés szempontjából valóban jelentős forrásokat dolgozza fel a gondolatmenet kibontásának érdekében. A „kritikus” enciklopédiának („szögnek”) nézi e könyvet. Pedig eddig (rajta kívül) minden visszajelző olvasó számára rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem az. E könyv célja nem a komondorral kapcsolatos valamennyi történeti adat enciklopédikus összegyűjtése, hanem az, hogy megvizsgálja, milyen szemléleti és tenyésztési folyamatok vezettek a fajta mai helyzetéhez. Ebből a szempontból a különböző standard-változatok teljességgel lényegtelenek. Úgy tűnik azonban, hogy a „kritikusnak” a könyv alapvető célkitűzését nem sikerült megértenie. Ezért kér számon rajta újra és újra olyan vélt hiányosságokat, amelyek a könyv fő állításait sem nem cáfolják, sem nem árnyalják érdemben. Ez nagyjából olyan, mintha sportautón kérne számon terepteljesítményt, vagy egy traktoron sportkocsis útfekvést.

A történeti források természetesen fontosak, de a forrás nem cél, hanem eszköz. Az író (jobb esetben) nem azért kutatja és sorolja a forrásokat, hogy a mennyiségükkel demonstrálja tájékozottságát, hanem azért, hogy segítségükkel értelmezze a vizsgált jelenségeket.

E sorok írásáig utolsóként megjelent bejegyzésben - a korábbiakhoz hasonlóan - a külföldi források sokaságát hiányolja, mintha ennek is lenne bármilyen jelentősége, mintha a darabszám adná a tartalmat…

Az egyetlen helyénvaló észrevétele a külföldi forrásokkal kapcsolatos néhány pontatlanság.
Ezek ellenőrzésére és fordítására egy külföldön élő, német és latin nyelv tekintetében illetékes barátomat kértem meg (aki nem szerette volna, hogy a neve említésre kerüljön, és pénzt sem volt hajlandó elfogadni). Vele több levélváltásunk volt, és véletlenül nem a legutolsó verzió került bemásolásra a dokumentumba. Így itt valóban becsúszott egy pár hiba.

Pl. A helyes Severini-mű a következő:

Severini János / Ioannes Severini: Tentamen zoologiae Hungaricae, seu historiae animalium, quorum magnam partem alit Hungaria. Posonii: Typis Franc. Augustini Patzko, 1779, 88–89.

A helyes Buffon hivatkozás az alábbi:

Georges-Louis Leclerc, comte de Buffon: Histoire naturelle, générale et particulière, avec la description du Cabinet du Roy. Tome V. Paris: Imprimerie Royale, 1755, Pl. XXIX: Le Chien Loup.

A vadászatra vonatkozó rendelkezésnél pedig lemaradt a szerző:

Georg Landau: Beiträge zur Geschichte der Jagd und der Falknerei in Deutschland. Die Geschichte der Jagd und der Falknerei in beiden Hessen. Kassel: Theodor Fischer, 1849, 177.

Ezeket sajnos a nyomdába kerülés után vettem észre. Ugyanakkor a „kritikus” által megfogalmazott, tényként előadott rosszhiszemű feltételezés - miszerint látatlanban hivatkozok forrásokra – természetesen téves.

Severini műve és az idézett sorok
Severini műve, és az idézett sorok.

 

Beckmann_idezett_sorai_2
Beckmann idézett sorai.

 

A hesseni őrgróf rendelkezéséről szóló részlet Georg Landau írásában
A hesseni őrgróf rendelkezéséről szóló részlet Georg Landau írásában.

 

Buffon_muvenek_abraja_es_a raitsits_fele_reprodukcio_2
Buffon művének ábrája és a Raitsits-féle reprodukció.

 

Ezeknek a hibáknak azonban tartalmi vonatkozása nincs - hiába is próbálja a „kritikus” ezek mentén hitelteleníteni a könyvet – hiszen az ábra valóban Buffontól származik, a vadászattal kapcsolatos rendelkezés létező, Severini és Beckmann valóban azt írták…

Erna Mohr állítólag „nem létező” sorai pedig eredetiben így szerepelnek:

„Es ist uns heute selbstverständlich, daß der Komondor ein rein weißer Hund ist. Und ab 1930 fehlen deshalb auch Eintragungen über die Farbe.”

A kritikus szerint nem létező sorok Erna Mohr könyvében
A kritikus szerint nem létező sorok Erna Mohr könyvében.

 

Némi jóindulattal ezeket a hibákat akár felém is jelezhette volna, hogy egy alkalmas helyen - mondjuk a könyvhöz kapcsolódó honlapon - korrigálhassam. Jóindulatról azonban itt szó sincs… A kritikus szándékairól és/vagy megértési szintjéről az egyik leginkább árulkodó bekezdés az, amikor abba köt bele, hogy a Raitsits által is közölt versrészleteknek (melyeket magam is idézek) megjelölöm az eredetét. Mindezt olyan demagóg körítéssel tálalja, mintha valami szélhámosságot leplezett volna le… Holott a külön hivatkozásként való megadása kifejezetten indokolt, mivel ott már nem Raitsits szövegeként kerülnek elő, hanem maguknak az eredeti verseknek a kutyás vonatkozásait értelmezem, aminek tükrében aztán kimutatom Raitsits hibás következtetéseit.

 

Miről kapnak tehát képet az olvasók ezekből a „kritikákból”?

A könyvről aligha. Sokkal inkább egy olyan hozzáállásról, amelyben fontosabbnak tűnik a tárgyi tájékozottsággal való hivalkodás, és a könyv lejáratására irányuló görcsös igyekezet, mint a könyv fő gondolatmenetének megértésére, és a fajta megmentésére irányuló szándék.


Vissza

„Hogyan tovább komondor?” - Kiút a modern ebtenyésztés zsákutcájából

Megrendelés